A helyzet egyszerű volt: az előzetesen ismert 150 dirhamos ár helyett 500 dirhamot kértek. Nem apró eltérésről beszélünk, hanem több mint háromszoros összegről.
Nem fogadtam el. A vita végén maradt az eredeti 150 dirhamos ár. A tanulság számomra egyértelmű: az árat indulás előtt, lehetőleg írásban kell rögzíteni, és nem szabad kellemetlenül érezni magunkat attól, hogy ragaszkodunk a megbeszéltekhez.
Marrakechben a közlekedés működhet jól, de az előzetes egyeztetés nem udvariaskodás, hanem alapfeltétel.
Ez nem általános igazság. Ez az, amit én ott és akkor tapasztaltam.
